Február közepén ismét Dunaújvárosban jártam, megint oltást kaptam. Mosolyogtam a doktor nénire, egészen addig míg meg nem kaptam az oltást, utána nagyon sírtam, de Apu kezében mindig megnyugszom egy pillanat alatt.
Anyu elvitt a barátnőjéhez az Erikához, ahol sok mozgásfejlesztő eszköz van. Kipróbáltam a tölcsért, amit jó gyorsan meg kell forgatni eredetileg, de Anyu nem merte csak enyhén. Ez egyensúlyfejlesztő gyakorlat. Emellett feküdtem egy nagy labdán is. Nem is írok most mást, a képek beszélnek helyettem.
Az utolsó képen, Levente, ő 1 évvel idősebb nálam, biztosan a jóbarátom lesz.
