Régen nagyon jó baba voltam. Este 8-kor elaludtam, majd hajnalban felkeltem enni és aludtam tovább reggelig. Könnyen el is tudtak engem altatni. Elaludtam Viki kezében mikor énekelt nekem, az Apukám karjaiban is mikor ringatott. Az ágyamban, a játszószőnyegen vagy Anyu cicijén. Ez így ment 3 hónapos koromig és akkor megváltozott minden. Ma már csak a cicin alszom el, esetleg a levegőn séta közben és egész éjjel szopiznék. A legrosszabb átlagom az óránkénti ébredés, de négyszer mindig felkelek és nem alszom vissza a legkönnyebben. Hogy az én Anyukám hogy bírja? Hősiesen. Reggel mindig mosolyogva ébred, és sohasem haragszik rám. Persze minden este úgy alszik el, hogy ma talán jobb lesz.
Hm, pedig úgy alszom, mit egy kis angyal. Szerintetek is?
