Magor, az unokatestvérem egészen pici korától kezdve majdnem minden hónapban nálunk tölt néhány napot. Minden alkalommal nem voltam Temesváron sajnos, de többször igen. Magor tápszert eszik és nagyon barátságos baba, könnyű másra bízni. Nálam egészen más a helyzet. Nagyon szeretem a nagyszüleimet, de hihetetlen ragaszkodás van bennem a szüleim iránt. Anyukám szoptat, ugye, így mindig vele vagyok, ráadásul azért dolgozott az egyetem alatt és után éveket, hogy a babázás gondtalan legyen velem. Mi olyan vagyunk, mint egy szokványos család. Én egész nap a szüleimmel, ha elutaznak, akkor velük megyek. Ha valamelyiket nem látom hosszabb ideig akkor nyugtalan leszek. Apukám kezében az első pillanatban megnyugszom, ahogy a karjaiba vesz. Anyukámnál nem így van, nála a cicin nyugszom meg. És mindez fordítva is igaz, a szüleim sem bírják ki nélkülem. Apukám, ha elutazik, akkor rögtön rosszul érzi magát, hogy nem vagyunk vele.

De térjünk vissza Magorra. Ő elég sok időt töltött velem itt Temesváron, én csak kétszer jártam Aradon. Eleinte ügyet sem vetettünk egymásra, majd később egymás kezét tapogattuk, mostanában pedig harsány örömmel fogadjuk egymást.

Az unokatestvéreimmel.