Végre elérkeztünk az Újévhez. Először is az alábbi kalotaszegi köszöntővel szeretnék mindenkinek boldog Újévet kívánni.
"Adjon az Úristen szerencsés új évet,
a jó földieknek fénylő reménységet!
Adjon az Úristen hosszú vigasságot,
Igaz magyaroknak végre igazságot!"
Az újesztendő hozott magával némi újdonságot. Hozta magával a hisztit elsősorban. Hangosan sikítok, ha valami nem úgy van, ahogyan én akarom. Ezenkívül, hogy pozitív dolgokat is említsek megtanultam egyedül felállni és ácsorogni. Január elején Dunaújvárosban voltunk és ott életemben először felálltam a szoba közepén és két lépést tettem Anyu felé. Ma pedig, éppen 14 hónapos koromban többször is megtettem 4 lépésnyi távolságot. Anyukám arra nagyon figyelt, hogy mezítláb tanuljak járni és ne cipőben. Hát így is történt. Kézen fogva nagyon keveset sétáltunk, és jellemzően csak azután amiután megtanultam egyedül felállni.
Megtanultam tornyot építeni és formákat bedobálni egy dobozba. Ez még elég nehéz feladat. Amit hamar felismerek az a kör és a négyzet, a többi még nagy fejtörést okoz, de türelmesen végig próbálgatom az összes lehetőséget.
Rengeteg új szót is tudok. Nem kimondani, még nem mondok ki semmit, hanem rengeteg tárgynak tudom a nevét és szinte mindent megértek abból, amit mondanak nekem. Megértem a rövid utasításokat, és határozottan ki tudom fejezni az akaratomat.
