Pár nappal ezelőtt itt volt nálunk Magor, mert Évike, a dédnagymamám 83. születésnapját ünnepeltük. Eleinte rettenetesen féltékeny voltam, nem akartam őt elviselni, de pár órán belül megbarátkoztam vele. Egyedül Imrére vagyok annyira féltékeny, hogy ha a karjaiban tart nem engedem, hogy Magort is felemelje. Ordítva lököm őt odébb.
Másnap meglátogatott engem Ajnácska. Ővele már sokkal kedvesebb voltam, csak kétszer vettem ki a játékaimat a kezéből. Nagyon jól eljátszottunk.
A következő napon meglátogattam Áront. Elaludtam az autóban odafelé menet, majd Áron szobájában szundítottam egy fél órát. A bébiőr vigyázott rám, amit Anyu nagyon hasznosnak tart, nekünk még sincsen itthon. Amikor felsírtam Anyukám rögtön beszaladt hozzám. Először picit féltem Árontól, én még álmos voltam, ő pedig élénken játszott. Anyukámat elbűvölte amikor a nevemet mondogatta: Apo, Apo, Apo... Engem pedig Áron szemétszállító autója bűvölt el, amit remélem kapni fogok egyszer. Később ettünk kekszet és banánt, én dupla annyit ettem, mint Áron. Nagyon jól éreztük magunkat Áronéknál. Bea, köszönjük a vendéglátást.