Kinga egy napon született velem, 1 órával később, mint én. Érdekes lenne megejteni egy pici összehasonlítást, bár ez a legnagyobb bolondság gyerekeket hasonlítani, de mégis, mert egyidősek vagyunk. Kinga jár már majdnem 3 hónapja, én még nem akarok. Ő mond már szavakat is, elég sokat, én nem. Én viszont sokkal magasabb vagyok és nehezebb. Ez is valami.
Kinga végig nagyon kedves volt velem, hagyta hogy a játékaival játszak, semmit nem vett el tőlem. Ültünk a földön és jól megvoltunk békésen. Egyedül akkor haragudtam Kingára mikor rátette Anyukám térdére a kezét, akkor rögtön odamásztam hozzá és elküldtem. Kinga sírt, mert váratlanul érte a durva cselekedet, Anyukám meg is dorgált érte.
Nagyon jól éreztük magunkat. Rita, Kinga anyukája legalább 4 tálca süteménnyel várt minket. Én nem kaptam belőle, ehelyett szendvicset és gyümölcsöt ettem. Laci, Kinga Apukája egy nyúlbúcsúztató vadászlakomán volt és remekül érezte magát még otthon is. Mielőtt hazamentünk gitározott is nekünk. Kaptunk egy fácánt ajándékba, amiből Apukám nagyon finom gemenci fácánlevest főzött, én is sokat ettem belőle.
