Mostanában ritkán tudok írni, mert Apor kórházba került. Kezdődött először hányással, majd hasmenése lett, majd 2 nap tünetmentesség után folytatódott a hányás és a hasmenés. Szerdán beutalták a kórházba. Nagyon megijedtünk. Apor teljesen legyengült, nem akart enni és inni, emellett sokat feküdt. A kórházban nagyon rosszkedvű lett, mert nagyon félt az orvosoktól. Egyedül a folyosón érezte jól magát, de csak a babakocsijában, az nyújtotta neki a biztonságot. A napjaink úgy néznek ki, hogy reggel felkelek, délelőtt bemegyek a kórházba, bent vagyok Aporral késő délutánig, közben megpróbálok minél több tejet lefejni, majd haza és otthon pedig renegeteget szoptatok. Nappal amikor Viki a babákkal van, akkor lefejt anyatejet ad nekik. Szilárd van általában minden éjjel Aporral. Ezek a napok mindhármunkat megviselték. Apor a fertőző osztályra került, sajnos nem a gyerekosztályra. Sajnos nagyon kevesen bántak jól vele, fogalmuk sem volt arról milyen egy gyermek. Viki szinte állandóan hallgatta a megjegyzéseket: Ez a gyerek másfél éves és még nem szobatiszta? - Miért alszik a babakocsiban?- Sokat sír. stb.
Persze, hogy sokat sírt, mert nagyon félt. Az első infúziót úgy kapta, hogy 20 percig keresték az eret rajta, végül a gyerekosztályon a fején találtak egyet és oda tették a kanült. 20 percig Viki nem lehetett vele, mert kiküldték, ők lefogták és szúrkálták, persze hogy félt. Majd a kedves nővér az ágyhoz kötözte a lábait. Viki úgy vigasztalta, hogy behajolt az ágyba és átölelte, akkor megnyugodott és aludt picit, de elhúzódni nem lehetett tőle. Az utolsó infúziúján egy nagyon kedves nővér dolgozott éppen, ezért a nagy ágyon maradhatott mellettem és le sem kötözte sem a kezét, sem a lábát. Átölelte a nyakamat, hozzám bújt és aludtunk egyet.
Borzalmas volt Aport ennyire betegnek látni. Majd egy másik bejegyzésben részletezem a betegséget magát. Napi 2-3 dl-t ivott, napi átlag 5 nagy mennyiségű híg széklettel, így naponta 1 liter infúziót kapott. Amikor jobban lett már csak fél litert, majd az utolsó két nap semmit. Szerencsére jól evett, ízlett neki a kórházi koszt. 6 napot töltöttünk a kórházban. Még ma sem tudjuk mi volt a konkrét betegsége, állítólag hétfőn megmondják. Nem volt elég a stressz a betegség miatt, a főorvos minden nap azzal riogatott, hogy az ikreket könnyen megfertőzhetem, mossak emiatt jól kezet. Tudtam, hogy van ennek némi kockázata, de Apor is a gyerekem és nem tudtam elviselni, hogy nélkülem van a kórházban és szenved. Szerencsére túl vagyunk rajta és noha Apor rota tesztje negatív lett arra jutottunk, hogy a lányokat beoltatjuk rota ellen.