A vasárnapot még a kórházban töltöttem, de közben megérkezett a nagymamám is Temesvárról. Az első hetekben Anyunak semmi ideje nem volt, pedig én ettem és aludtam. Ugye cumis üvegből ittam az anyatejet és nagy munka volt fejni állandóan. Apu és Viki segítettek, vásároltak, főztek. A nagypapám is meglátogatott minden nap. Azokban a hetekben rengeteg finomságot evett az Anyukám. Amit minden nap kapott az a Caprese volt és a csokoládés mézeskalács.
Az első napokban kijött a védőnőm, az Ildikó, aki el volt tőlem ragadtatva, hogy olyan szép nagy vagyok, mint egy 1 hónapos baba. Az orvosom, Kókány Ágnes már nem volt ennyire elégedett velem, Anyukámat nagyon megijesztette. Azt mondta, hogy fele annyit eszem, mint kellene és ki fogok száradni és ennek jelei a bőrömön is látszódnak. Valóban szinte az egész testemről hámlott a bőr, de az Anyukám azt hitte, hogy ez a túlhordás miatt van, mert nem volt már magzatmázam. Anyukám este az ijedségtől zokogott, persze Apu biztatta, hogy ne aggódjon minden rendben lesz. Az Ildikó szerint nem volt velem semmi baj, csak a körzetünkben majdnem kórházba került egy baba kiszáradással és emiatt a doktornő érzékenyebb volt. Persze a száraz bőröm oka lehetett az is, hogy kamillás vízben fürödtem. Ezt nem lehet tudni, de a doktornő azzal érvelt, hogy nálam nemcsak az számít, hogy hány napos vagyok, hanem az is hogy 4 kilósan mások az igényeim, többet kell ennem.
Apropó fürdés. Az első hetekben nem élveztem a fürdetést és az öltözködésnél minden nap sírtam. Egyébként jó baba voltam, időnként éjjel sokat sírtam, és akkor felváltva sétáltak velem és énekeltek, ettől mindig megnyugodtam. Anyukám ma okosabb, mert rájött utólag hogy ilyenkor valószínű éhes voltam, de nem kaptam enni. Hát ezek voltak a kezdeti problémák. Hamarosan megtanultam értékelni a cicit, de csak bimbóvédővel és egy idő után szépen aludtam éjjelente, hajnalban szoptam először. Aztán 3 hónapos koromban elromlottam és azóta is Anyukámat foglalkoztatom éjszaka. De erről bővebben később.
Szépen hízom és alszom...
