Szeptember 27.-n eljött a nagy nap végre, Anyu és Apu Isten színe előtt is egybekeltek. Az önkormányzati esküvő egy évvel korábban augusztusban történt, de az csak formaság volt. Ezen a napon Anyu engem pedig a keresztvíz alá tartott, ezzel véget ért 10 hónapnyi pogány létem és katolikus lettem.
Az esküvő és a keresztelő okozott némi izgalmat, mert Wonerth atyának, akihez felkészítőre jártak a szüleim az utolsó pillanatban Németországba kellett utaznia, amit nem tudott félretenni, mert egy felettese rendelte temetésre. Ezután az "ügyünk" átkerült egy fiatal paphoz, aki nem tett jó benyomást a szüleimre. Egy értelmes mondatot nem bírt kinyögni és csak vigyorogni tudott. Péntek este a nagy nap előtt egy nappal találkozó volt vele megbeszélve, amin nem jelent meg és a szüleimet sem értesítette. Este rátelefonáltunk és kiderült, hogy ő beteg, ezért nem tartja meg az esküvőt és a keresztelőt, átutalt minket egy román paphoz. Teljes kétségbeesés történt. Elkészültek a díszmagyar ruhák, a szüleim szép magyar esküvőre vágytak, amit nem tarthat egy esetleg magyarul csak dadogó román idegen. Imre osztálytársa Hajdú József plébános, akit könyörögve kértek a nagyszüleim, hogy mentsen meg minket elvállalta az esketést és a keresztelőt. Már az esemény lefújása mellett döntöttek majdnem, de szerencsére megoldódott a helyzet.
Mondhatom az egész esküvőt Viki vitte el a hátán, de segített neki Réka is. Viki ötlötte ki a menüsort és készítette el az ételeket. Csodálatos nap volt. Én megbetegedtem előtte néhány nappal, nem nagyon, de az orrom nagyon folyt, ez elég volt ahhoz, hogy az egész eseményen nyűgös legyek. Az esküvői szertartást átaludtam, de a keresztelésemre felébredtem. Anyukám tartott a keresztvíz fölé, nem a keresztszüleim, mert az édesanyám nevel keresztény hitre és ő indít el engem ezen az úton és nem a keresztszülők.
Történt még egy apró, de annál komikusabb dolog, hogy ne legyen minden zökkenőmentes. Apu Anyu másik ujjára húzta a gyűrűt, ami erősebb volt és nem ment fel rá. Anyukámat idegesítette és ráerőltette, gondolván, hogy ahogy hazaérünk leveszi. Igen ám, de az ujja hatalmasra dagadt és sem a szappan, sem a jég nem segített. Imre próbálta fogóval leszedni, de nem sikerült, végül Réka hozta a megoldást, a munkatársa fogorvosi rendelőjében kötöttek ki és a fúróval leszedték a gyűrűt.
Az esküvői menüsor:
Ünnepi vacsora
különleges borleves bébipiskótával
hideg büfé:
mexikói halsaláta, elvarázsolt pulykamell mandulával, királyi csirkemájpástétom, vitello tonnato, gyümölcsös borjúnyelv, vadnyúlpástétom áfonyamártással, saláták, sütemények.
A másnapi díszebéd:
előétel: egzotikus meglepetés
fácánleves májgombóccal, csigatésztával
főtt fácánhús klasszikus mártásokkal (meggy, almás torma, paradicsom)
erdélyi töltött káposzta sült házikolbásszal
narancsos kacsacombok, pezsgős lilakáposztával
aztán: sajttál, gyümölcs, aprósütemények, Fekete Erdő torta
Az utolsó képen a keresztszüleimmel vagyok.
A szertartáson elhangzott a szüleim kérésére Szent Pál Szeretet Himnusza.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.
Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
