Egy hely a Balaton nyugati partjánál, amit nagyon szeretek. Először akkor voltunk mikor Apor 3 és fél hónapos volt, másodszor mikor 1 éves és most. A szálloda igazi gyerekparadicsom, játszóházzal, gyermekmedencékkel és különböző gyermekprogramokkal. Mi mindhárom alkalommal a babaúszó tábor miatt mentünk elsősorban. Stoller Katalin tartja az órákat, akivel én maximálisan meg voltam elégedve. A foglalkozások érdekesek, lendületesek, vannak játékok, mondókák, énekek, vízi babatorna és merülések. Ha valakit érdekel a babaúszás, azon belül is Stoller Katalin órái, megtekinthető: itt.
Apornak picivel nehezebben ment az úszás, mert kijött a gyakorlatból. Pontosan 1 éve nem volt úszni. Néhány feladatot nem volt hajlandó elvégezni. Szerette viszont a vízi kirakót és a labdákkal való játékot, merülni sajnos nem merültünk. Egyszer megkérdeztem tőle:
- Apor, merülsz velem?
- Én, nem! - mondta tagoltan, határozottan.
A lányoknak sokkal könnyebb volt. Úgy viselkedtek a vízben mintha mindig úszni jártak volna. Minden nap volt 5 merülés, amit nagyon jól tűrtek. Szilárddal úsztattuk a lányokat, az utolsó nap pedig Vikivel. /Az úszásról később még írok részletesebben./
Az egyik napon kirándulni is elmentünk, ez alkalomból Apor kapott tőlem két fakardot. Megnéztük a sümegi várat és ebédeltünk a cserszegtomaji halászcsárdában. Mindennel meg voltunk elégedve. A kávé tökéletes volt, nekem a halászlé és a töltött hústekercs is nagyon ízlett. Desszertet nem kértünk. A kiszolgálás rendben volt. Kaptunk 2 etetőszéket. A két baba után nagy lett a morzsahalmaz az asztal alatt, de a pincér kedves volt és megértő. Minden rendben volt.
Alsópáhokon minden nap úsztam 1000 métert és szaunáztam vagy tornáztam a fitneszteremben. Nagyon jó érzés volt végre megint sportolni. /Azóta is futok vagy úszni megyek minden nap, mikor mire van lehetőség a gyerekektől./
Esténként elmentünk a játszóházba, ahol a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Főként Apor. Alig lehetett hazavinni. Minden nap fáradt volt este, mert eseménydúsan teltek a napok. A lányok éjfélig, 1-ig aludtak, csak azután ébredtek fel először. Volt lehetőségem megnézni az Eszter hagyatéka c. filmet, amelyet Márai Sándor regénye alapján készítettek. A film is és a könyv is tetszett, mindkettő nagyszerű volt szerintem.
Az utolsó este Viki búcsúebédet készített. Norvég lazacot ettünk salátával. A pénteki úszás után Baracsra mentünk Apuékhoz, ahonnan másnap indultunk haza.
