Anyukám megint kitalálta, hogy nekem úszótáborra van szükségem. Volt egy pici ijedség, mert az indulás előtti egy hónapban nem szerettem uszodába járni és mindig sírtam a vízben és csimpaszkodtam Anyukámba. Ennek ellenére mégis elmentünk az úszótáborba. Velünk jött Viki és Imre, rajtuk kívül pedig egy dunaújvárosi úszótársam Dóri a szüleivel.
A táborban nagyon jól éreztem magam. Dórival minden reggel úsztunk. Ő nagyon ügyes volt, többször merült mint én, de nekem is megvolt a napi 5 merülésem. Az egyik napon volt víz alatti fotózás, egyedül azon a napon merültem csak kettőször, mert egy alkalommal kihánytam a reggelimet és Anyu nem akart nyúzni többet. Úsztam végre Apuval és Vikivel is.
A feladatok nagyon jók voltak. Volt éneklés, mondóka, a vízben torna. Közös feladatok és önállóak is. A közös feladatokat nem szerettem, de minden mást igen.
Egyik nap Szigligetre kirándultunk és megnéztük a keszthelyi marcipán múzeumot is. Ezen kívül az egész társaság kipróbálta a Piroska vendéglőt. Ettek gulyás levest, túrós csuszát és jó igazi erdélyi töltött káposztát. Ha valaki kérdezi milyen az és mennyivel jobb, mint a magyarországi, hát a szüleim szerint sokkal. Persze én még nem kóstoltam, majd a jövő Karácsonykor, ha Apukám elkészíti, mert mindig ő szokta. A különbség jó savanyú káposztába marha és disznóhús keverékéből készített töltelék, pirított hagymával. A fűszerek: só, bors, csombor. A töltelékek közé füstölt csülök és kolbász. Tálaláskor a tetejére házi tejföl.
No, de térjünk vissza Alsópáhokra. Volt Mikulás ünnepély is, amit én átaludtam teljesen. Kaptam egy Mikulás csokoládét, de még csak meg sem kóstolhattam. A szüleimtől egyelőre nem kapok édességet. A születésnapomon és Karácsonykor tettek kivételt, de erről később.
Ami picit beárnyékolta a kirándulásunkat, hogy Dórika beteg volt és elkapta az egész család. Kezdtem én, aztán Imre és jöttek a többiek. Sajnos innentől kezdve egy hónapon keresztül náthás voltam, de komolyabb bajom nem volt, az orvos még gyógyszert sem írt fel, mondta, hogy sokat szívják le az orrom, más teendő nincsen.
Most jöjjön néhány kép, a többi majd a fotóalbumban lesz, amikor elkészül. Az utolsó képen az oktatónk Gabi van, Dóri, Andi és Péter.
