Igaz ebből csak Apor érzékelt valamit. Ő már élvezte a fürdést, amikor meglátta a tengert, mindig mondta: hal. A lányok természetesen még nem fürödtek.
Az idén Orebicen nyaraltunk, amely Horvátország déli részén a Peljesac félszigeten található, Dubrovniktól nem messze. Megmutatom térképen is a helyet.
Orebic nagyon messze van Budapesttől, körülbelül 1000 km-re, emiatt az első napon a Plitvicei tavaknál pihentünk egy éjszakát, hogy a gyerekeket ne viselje meg nagyon az utazás. 11-en voltunk. Viki és Imre, a nagyszülők, Zsolt és családja és mi öten. A Plitvicei tavakat nem láttuk, mert végül a picik miatt nem vágtunk neki. Persze hordozókendőkkel lehetett volna. Az első ijedség rögtön az első napokban megtörtént. Emese 24 óra alatt 6-szor hányt. Valószínű megviselte az utazás, de nem tudjuk biztosan. Nagyon megijedtem. Viki és Szilárd az első este bementek a kórházba és ott egy orvos tanácsát kérték. Az orvos azt mondta, hogy többször szopjon keveset és adjak neki Humana elektrolytet, ami egy cukros sós folyadék, jól pótolja a veszteségeket. Az orvos azt mondta, ha nem múlik el, akkor vigyük be hozzá és vért vesznek, hogy felmérjék az állapotát, van e kiszáradás veszély. Emese végül 24 órán belül helyrejött. Ennek ellenére azt gondolom, hogy kockázatos volt ennyire pici gyerekekkel ilyen nagy útra menni, de szerencsére más baj nem történt.
Két dolog még beárnyékolta a nyaralást, az hogy Apor nem jött ki Magorral, a másik, hogy többször rosszul aludt éjszaka. Ezeket leszámítva minden remekül zajlott. Azt kicsit sajnálom, hogy Dubrovnikot nem láttam, de pontosan Emese miatt nem vállalkoztunk a kirándulásra. Vikiék biztatására egyedül Korcula szigetét néztük meg, ami 15 perc kompútra volt Orebictől. A sziget lenyűgözően szép volt. Egyesek úgy tartják itt született Marco Polo, pontosan ebben a házban. :
Mások pedig úgy tartják, hogy Velencében született. Egy biztos, Korcula Velencéhez tartozott, majd 1797-től francia, majd 1815-től osztrák uralom alá került. 1921-ben került Jugoszláviához. 1990-ben lett a független Horvátország része. A sziget nagyon hangulatos volt, szívesen végigjártam volna kávézóit és kicsi vendéglőit, és visszamentem volna éjszaka. Még egy apró érdekesség. A kompra az ikerkocsival nem tudtunk rendesen felszállni, csak úgy, hogy magasra emeltük és átraktuk a korláton fel a kompra. A fiú aki a kompon dolgozott nagyon segítőkész volt, mondta, hogy neki is ikrei vannak.
Több mint egy hetet töltöttünk Orebicen. Egy átlagos nap abból állt, hogy reggel kimentünk a tengerre, majd séta, azután ebéd, ezt általában Zsolt készítette friss halakból, kagylókból, rákból és tintahalból. Ebéd után Apor aludt, majd újra kimentünk a strandra. Este Vikivel játszottak a gyerekek az iskolaudvarban. Apor megtanult Magortól motorozni. Magor pedig élesen rikácsolni. A szülei ez utóbbit nem értékelik túlságosan.
Életemben most fürödtem másodszor tengerben. Először Korfun jártam. Nagyon szép volt. Most egy picit érdekesebb volt a tengeri élővilág. Vásároltam egy úszószemüveget és azzal nézelődtem. Kicsit messzebbre úszva sok pici hal volt és a sziklákon rengeteg tengeri sün. Láttam kagylókat is félig a tenger fenekébe fúródva. Érdekes látvány volt. Zsoltot és engem megcsípett egy alga. Rettenetesen fájt. Zsoltot 4 helyen, engem kettő helyen. Még most sem múltak el a sebek.
Én maradtam végig a szálláshelyen. A többiek látták Dubrovnikot és megláttogattak egy boros pincét is. Én egyedül Korculán voltam és felmentünk Orebic szélén található ferences kolostorhoz, ahol gyönyörű kilátás nyílt a tengerre.
A kulináris élményeimről egy külön bejegyzésben szólnék.
A hazafelé út zökkenőmentesebb volt. Emese nem hányt és hamar megérkeztünk a Plitvicei tavakhoz, amit szintén nem láttunk a gyermekek miatt.
Ami Horvátországból kimaradt és engem nagyon érdekelne az Dubrovnik. A Hvar sziget a levendulamezők miatt és Pula a sok ókori műemléke miatt. Mostanában azonban mégsem jövünk erre, mert az utazás izgalma abban rejlik, hogy mindig új és új országba látogat az ember.
