Erről azt hiszem még nem is szóltam itt a blogon. 6 hónapos koromig csak anyatejet kaptam, ami továbbra is meghatározó volt az étrendemben. Gyakorlatilag 8 hónapos koromig csak kóstolgattam az ételeket. Először kaptam almalevet, majd reszelt almát. Nagyon nem ízlett, fintorogtam nagyon. Majd jött a répapüré. Anyukám ijesztő dolgokat olvasott, hogy időnként magas a nitrát tartalma a répának, ezért eleinte biztonságosabb bébiételt adni. A bevett gyakorlat az volt, hogy csak azt kaptam, aminek szezonja volt, minden mást üvegből.
Egy idő után tejpépet is ettem. Tápszert életemben először 10 hónapos koromban ittam, majd 1 évesen áttértünk a babatejre.
Egy idő után jól ettem mindent, de először mindig anyatejet kaptam és utána mást, hogy ne szoruljon háttérbe, mert a legfontosabb 2 éves korig mégiscsak az anyatej. A különböző egészségügyi szervezetek szerint 2 éves korig kell szoptatni, de nekünk ez nem jött össze.
Egyelőre úgy tűnik, hogy nem vagyok semmire érzékeny, mert ettem már mézet, olyan kalácsot, amiben volt dió. Egyedül a spenótot hánytam ki egyszer, máskor meg bevörösödött az arcom tőle evés után. Azóta nem kaptam.
Apukám és Anyukám elve, hogy édességet nem kapok egyelőre, hogy ne szokjak hozzá az édes ízekhez. Sót először 10 hónaposan kaptam, ami kicsit korai volt, de éppen forró nyár volt, így nem ártott.
A teákat nem szeretem, nagyon ritkán fogadom el, gyümölcsleveket ritkán kapok, a vizet nagyon szeretem. Ez jó is, mert egy babának elsősorban vizet kell innia, helyesebben nem baj, ha mást is iszik, de nem szabad a víz helyett adni.
Az első almakóstoló
