Március legelején Alsópáhokra mentünk babaúszó táborba. Ott volt az egész család, Viki, Imre és Magorék. Egy szép nádfedeles házikóban laktunk. Anyu minden reggel vágyott a vízi tornára, de én pont akkor ébredtem és kértem cicit, így nem lett a tornából semmi. Reggeli után nem sokkal mentünk is úszni. A szüleim izgultak, hogy fogom tűrni, de derekasan végigcsináltam az egész tábort. A harmadik napon merültem először, addig csak barátkoztam a vízzel. Mivel ekkor én 3 és fél hónapos voltam, szinte mindegy volt nekem enyhe túlzással, hogy a víz alatt vagyok, vagy felette. A Magor is úszott velem minden nap, de ő többet nem volt úszáson, csak itt először és utoljára. Engem Anyukám folyamatosan visz úszni Temesváron vagy Dunaújvárosban. Most már nagyon szeretem, eleinte nem voltam elragadtatva a dologtól. Tudni kell Anyukámról, hogy egész életében úszott, ezért is tartja fontosnak, hogy én is otthonosan érezzem magam a vízben.
Alsópáhokon készült rólam víz alatti felvétel, video és fénykép is. A foglalkozásokat Kati és Gabi vezette. Anyukám nagyon elégedett volt a gyakorlatok színvonalával és a hellyel is és persze az oktatókkal is. Az órákon Apukám is velem volt, aminek én nagyon örültem. Magorral az anyukája és a Viki foglalkozott.
A szüleimnek egyik nap Pestre kellett mennie, mert Anyukámnak nem akartak pénzt utalni, emiatt egy igazolás kellett az egyetemről, hogy már nincs beiratkozva. Én ott maradtam Vikivel és Rékával, a Magor anyukájával. Nem tetszett, hogy a cumis üvegből kell innom a tejet, amit anyu indulás előtt lefejt nekem. Sírtam többször is, és csak akkor fogadtam el az üveget, amikor már tényleg nagyon éhes voltam. Mikor Anyukám estefelé megérkezett azonnal cicit kértem, egymás után többször is. Lehet, hogy függő vagyok?
Magor a levegőben.
Minden úszás után jó nagyot aludtam.
Életem első oklevelével.
