Elolvastam Mautner Zsófia könyvét a Chili és Vaníliát. A könyv nagyon tetszett, majdnem egy lélegzettel olvastam végig. Izgalmas volt számomra ez az ízutazás. Zsófi 13 évet élt külföldön és közben megismerte az adott ország konyháját, főzött és éttermeket látogatott.
A könyvet lapozva sajnálom, hogy korábban utazásaim során nem a gasztronómia volt a fő célpont. Mielőtt nem voltak gyermekeim többet csavarogtam Európában. Olaszországban beértem egy pizzával, Londonban pedig boldog voltam egy gyorséttermi Fish and Chips-szel. Jártam Trentóban gyermekkoromban úszóversenyen, ahol illett volna kóstolni Dél- tiroli gombócot, persze én egy vendéglőben pizzát ettem. Számos ország konyhájából pedig nem maradt számomra semmi emlék, pedig jártam Krakkóban, Korfun, Kassán, többször Bécsben és sorolhatnám. Remélem bepótolom majd egyszer. Nagyon szeretném.
Egy gyorsétterem- London. Sajnos a nevét nem tudom, ha valaki járt itt, írja meg nekem.
Persze maradtak emlékezetes pillanatok is. Torockón különlegesen finom ételeket ettem Király Mária otthonában.
2007-ben 20 napot töltöttünk Ausztriában és Dél- Németországban. Itt majdnem
Hofbräuhaus- München
Nézzük a desszertet. Tehát a török tejbegríz nem más, mint csíkokra vágott réteslap tejbegrízzel, hozzá fahéjas kardamomos szirup. A recept elolvasható Mautner Zsófia könyvében. Picit alakított az eredeti változaton, mert a török hozzávalókat lehetetlen beszerezni itthon. Én pirított mandulával és vaníliás tejszínhabbal tálaltam.
